Oké, szóval pankrációt nézek.

A szokásos, itthon, nincs műsor, nincs kedvem semmit nézni és különben is, mást csinálok:) Szóval...pankráció.

És az a szitu, hogy egész szórakoztató, annak tükrében, hogy kamu az egész és nem más, mint egy cirkuszi mutatvány, de tényleg, tényleg szórakoztató. Ahogy a játékosok eljátszák, ahogy sztároltatják magunkat, mondom, teljesen rendben van :D

Nah, az új év első dolgos munkanapján vagyok túl, dolgoztam, szóval, megdicsérhetem magam, bár tény, minden nap dolgozom. Elég keményen:) A távlati terveim: Munka. És...hát... munka:)

Nem, nem csak az, nem igaz, akarok még dolgokat.

Hogy milyen dolgokat, arról majd egy másik post szól, mára ennyit.

És annyi, hogy panda, jó? Köszi:)

Bármit is teszek, közeledik a karácsony.

Hogy honnan tudom...? Rég éreztem magam ennyire nyomorultul. Már csak cirka két hét van az évből, elmúlik, remélem minél gyorsabban. Szerencsére karácsony kivételével végig dolgozom, így legalább elterelem a gondolataimat.

Alig leszünk bent, szeretném, ha béke és nyugalom lenne, azt hiszem degut sem látom már idén sokat, nem bánom, mostanság megint fáj. Utálom ezt, hogy mindig, újra és újra fel kell élesztem a gyűlöletemet, mert ha nem teszem, kialszik, elmúlik, és szenvedek. Védekezés, nyilván. Minden az. Egyszer csak eljön az a pillanat, amikor már érzelem nélkül tudok rá pillantani. Egyszer csak eljön, nem? Mert ez egyébként már nagyon unalmas. Unom magam, és énemnek ezt a részét. Undorom.

Nah mindegy, igazándiból...ma délután aludtam, és íme az álmom jelentése a online álmoskönyv szerint:

Genny: Önmarcangolás; feleslegesen emészted magad; olyan dolog miatt szégyelled magad, ami teljesen emberi.

Seb: Ha rajtad van: titkolt lelki fájdalom, amit emelt fővel próbálsz elviselni; az előállított helyzetért magadat is okolod

Tököm tele van a tudatalattimmal...jövök még. Majd.

Hát szóval, nekem is elveszett pár hónap blogolás. Szerencsére nem voltam túl aktív, így nem sok mindent kell siratnom:)

Szóval...két dolog van most, amiről beszélhetnék, de nem fogok.

Az első...arról semmit nem fogok mondani.

A másik...nagyikám kórházban van, illetve volt, megműtötték a lábát. Mivel zavartam viselkedett, -nahát, 40 éve nem volt doktornál se, nemhogy kórházban - ezért átvitték a pszichiátriára. Ami...egy borzalom, egy téboly, nem is bírok róla beszélni, nagyon ki vagyok borulva, sírógörcs meg minden, ott tényleg a bolondok vannak, és ott van az én nagyikám is, mintha lenne ott bármi keresnivalója. De ami a vicc, hogy mielőtt bekerült volna, otthon teljesen jól volt, csinált hülyeségeket, de ellátta magát, vásárolt, főzött, számlát fizetett, jól volt. Mióta kórházban van, már ott tartunk, hogy pelenkázzák. Hogy miért? Mert egyszerűbb a betegeket leszedálni, mint kikísérni őket - a lábát műtötték basszameg, nyilván még nehézkesen jár - a szájbakúrt wc-re. De tényleg, 30 betegre van 4 ápoló, nyilván nem tudnak mindenkivel foglalkozni, ezért az én nagyikámat telebasszák gyógyszerrel, azt se tudja hol van, nem tud kitisztulni az elméje, mert amikor kezd tisztulni, el akar menni, aztakurva de nagy meglepetés. De nem tudnak vele foglalkozni, hogy ne akarjon elmenni, így tömik azokkal a szarokkal, és ágyhoz kötik, így a legegyszerűbb.

Gyűlölöm, gyűlölöm ezt az országot, ezt az egészségügyet, és nem a nyomorult nővérekre haragszom, akik havi 70ért szart pucolnak, hanem arra, aki arról tehet, hogy 30 betegre jut 4 nővér, ez egy VICC!!!!

Szóval...most egy kicsit rossz, nagyon rossz, csak ez jár a fejemben, csak ezt látom, megyünk tesóval minden nap, reggel és este, szeretnénk minél előbb kihozni onnan, de hogy az után mi lesz, nem tudjuk. Ha nem jön helyre a nagyi, nem tudjuk hogyan tovább.

És ennyi, nem tudok róla többet írni, majd talán kicsit később, még nagyon friss ez az egész.

Fáj mindenem, nagyon fáj mindenem.

Áradozhatnék a napomról, de inkább nem teszem. A vége kicsit el lett tolva.

Megkaptam a csoportomat, örülök nagyon, teljesen rendben lesz, sőt, én többet is vállalnék, nemtom, lehet, hogy már az elején meg akarok rokkani a melótól?

Nem, csak elegem van az ingerszegény környezetből, DOLGOZNI akarok, alkotni, érezni, hogy teszek valamit. Érti ezt valaki?

Aztán...most múlik pontosan...

Mocskos meleg van, meddig tart ez még? Mire eljutok A helyről B helyre, hatszor megizzadok, borzalom.

Tavaszt akarok, kellemes, virágnyílós, hűvös időt:(

Voltam ma nagyikánál, hát közepes eredménnyel zártuk a napot. Teljes kiszámíthatatlan az állapota, hol jobban van, hol rosszabbul, de sajnos elég makacs meg ellenséges velünk, ha épp a fejébe vesz valamit. Hát...ez van. Öreg, mi meg tűrünk, csak ne legyen semmi baja, rettegek, hogy egy nap elmegy otthonról és nem talál haza. Minden este imádkozom az Úrhoz, hogy vigyázzon rá.

Aztán jöttem haza, töki le, most meg sziesztázom. Holnapra takarítást tervezek. Kár, hogy a terveim általában megdőlnek :)

http://www.youtube.com/watch?v=19gjjJJ1Rqk

Annyira hihetetlen, hogy ahogy dalban meg tudnak fogalmazni egy-egy gondolatot, ami mintha a tiéd lenne.

Megvolt a tűzijáték, a ligetben voltam a kölökkel és a királykisasszonnyal meg egy barátjával. Szart se láttunk, de tekintve, hogy nem szeretem a tűzijátékot, így ezt annyira nem bántam. Beszélgettünk, sörözgettünk, teljesen rendben volt. És a gyerek is rohangált egy hatalmasat :)

Tegnap végre - szerintem ismeretségünk óta először - tök normálisan tudtam beszélni deguval, illetve sms-ezni. Megbeszéltük, hogy most már mindketten elengedjük ezt a dolgot, ami köztünk volt, ezt a barátságot, mert semmi értelme ennek így, ahogy most vagyunk. Aszonta oké, én pedig elhiszem ezt neki, ha ő aszongya oké, akkor nem fogja szembeköpni magát azzal, hogy nem így tesz. Persze a legfontosabb, hogy én se tegyem, ezek a dolgok mindig is az én részemről buktak be, ezt elismerem. Elmondtam neki, hogy én mindig szeretni fogom, mert ez így is van, bántottuk egymást sokat és sok rossz dolog történt, de nekem ö mindig degu marad, az egyetlen, és sose fogom nem szeretni, attól függetlenül, hogy haragszom-e rá, vagy látni se akarom, a szívemben az érzés örök marad.

Aztán egy kicsit rossz volt, emiatt, megint egy "szakítás", már sokadik, megint egy veszteség, már sokadik, de jobb lesz így, mindkettőnknek, nem hiszem, hogy neki jó volt az, ahogy voltunk, nem voltam vele kedves meg aranyos se, már nagyon rég óta, csak semleges meg bunkó, így talán megint lehetek olyan, mint rég. Talán. Annyira fura volt ez a mi egész viszonyunk, nem tudom mi történt köztünk, ami miatt ennyire erősen kötődünk egymáshoz. Vagyis én hozzá biztos, az ő nevében nem tudok nyilatkozni. Valami volt, amit egyikünk se akar elengedni. Hát most ismét teszünk egy próbát, hátha :)

Szóval, 2 napja hasmenésem van. Én ilyet még nem éltem, de tényleg...

Tegnap azzal indult a reggelem 7-kor, hogy rohantam klotyira, és onnantól kezdve fél órát ott töltöttem. Aztán levittem a kutyát, majd az egész délelőtt így telt. Amint ittam egy korty kávét vagy ette valamit, rohanás a slozira.

Bementem melózni, gondoltam majd nem eszem, akkor nincs gond. Noki adott valami brutál gyogyót, ami megfogja ezt a dolgot, egész jó volt, mert egész nap nem volt semmi baj, ebédeltem egy keveset is, aztán este megint bent, szerencsére hazafelé nem volt gáz és itthon még ma is.

Nem akarom túl ragozni, de ma már 4szer voltam wc-n. Megyek ma dokihoz betegpapírért, megkérdezem majd tud-e adni erre valamit. Ezek szerint aki azt mondja, hogy egész nap hasmenése volt, ezért nem jött melózni, az akár igaz is lehet. Nekem még sose volt ilyenem :)

Szerintem egyébként stressz, a gázcsere is - a közös képviselőm egy fogyatékos, most már egészen biztos vagyok benne, de ahhoz van elég esze, hogy az egekbe nyomja az agyamat - a kócs dolog - ami sosem leszek, szerintem csak áprilisi tréfa volt - meg deguval is mostanában az én mércém szerint túl sok a kontakt, ez is biztos közre játszik.

Hát ma ez van. Lehet még mondanom kéne valami örök igazságot, de nem jut eszembe semmi. Majd talán holnap. Habár...vak tyúk is talál szemet, nem?

Ma olyan fura nap volt. Mintha minden kicsi árny lesben állva várta volna, hogy egy pillanatra meginogjak, és éhező szellemként vethesse rá magát a lelkemre.

De persze lehet, hogy csak fáradt voltam:

Ámbátor a fáradtság kimerültség, a kimerültség gyengeség, a gyengeség pillanatában pedig jönnek a gondolatok, amiknek nem tudsz megálljt parancsolni, nem?

Na, felhívtam ma a Vidámot, Tinta vette fel, aszonta most nem tudja adni, mert épp a Balatonban pancsol. Nah, ekkor határozottan azt éreztem, elég erő van bennem ahhoz, hogy rá uszítsam az árnyaimat, majd adok én neki balatoni úszkálást, miközben én 12 órát melózom:D

Van jó is a mai napban. A most :) Az ebem a lábamat nyalogatja, olyan kis bolond :D

Lassan megyek álmodni, ez ébrenlét nem olyan vonzó.

Barátok és film és Darts, mi kéne még?:)

Meló biztosan nem. Úgy értem, az a meló már nem:) Tettre kész vagyok, csinálni akarok dolgokat, alkotni akarok, úgy érzem jelenleg csak a szart kavargatom, mélyebben magamban.

De hamarosan...én már 3 hónapja visszaszámolok :D

Egyébként ma mindenkit - akivel csak játszottam - megvertem darts-ban, királyság :)

Asszem kijelenthetem, hogy feltámadásnak elég szarra sikeredett :))))

Nah, terveim szerint nem marad ez mindig így, csak kéne egy new kinézet...Jánost megtámadom ez ügyben, imádni fogja az óhajaimat :)

Aztamindenit, köbö pont 3 éve, hogy felfüggesztettem a blogomat.

Hát...ébresztő, visszatértem:)

Mivel más nem működik, megint írni fogok.

Szia, Maca :)

Arra jöttem rá, hogy ha egy könyv nem bizonyos betűtípusokkal és betűmérettel van nyomtatva, akkor kb. 70%-al nagyobb a valószínűsége, hogy nem veszem meg...

Ez mekkora baromság máááár??? 

Bátyám volt szíves átdugni a képét a nagyihoz, lefikázta az ajcsimat, üvöltöztek egy keveset, a nagyi sírt, a tesó csapkodott, én meg hallgattam őket nagy boldogan és arra gondoltam, de hát maca, mégis mire számítottál??? Aztán tesó a szobába, nagyi a konyhába, szép volt, mondom. A nagyi annyira kikészült (mert hogy a tesóval tegnap este is veszekedtek), hogy főzni sem tudott ma, szal idén még a hagyományos karácsonyi brassóimat is nélkülöznöm kellett.

Mindegy, a lényeg, hogy vége a karácsonynak, én már ki se dugom itthonról a képem. Aszongya a tesó, mé nem megyek át holnap. Há nemtom, biztos van rá valami egészen eszement okom. Ideje saját családot alapítanom, ahol békesség és szeretet van.

No, holnap akkor tehát itthon. Este jön a vidám, annak örülök. Mert azért nem annyira szeretek sokáig egyedül lenni. Meló meg csak pénteken van, addig kéne valakihez szólnom, aki nem üvölt rögtön:)

Jaaaj, szörnyű volt azért. Tök kiakasztó ez az egész. Ha nem lettek volna a karácsonyi bulik a haverokkal, tuti, hogy felkötöm magam.

Ja, nem is mondtam, nemrég jött egy lévél egy ügyvédtől (csak most bontottam fel), hogy legyek szíves 20ezer zsét befizetni, mert 2002-ben (!!!) jegy nélkül utaztam a bkv-n. Hát beszarok, komolyan mondom...

Mukikám, nemtom ki vagy, de ha nálatok szeretet és békesség van, no meg nyugalom, akkor fogadj örökbe kérlek. Viszonylag jól keresek (ezt kevés gyerek mondhatja el magáról), értek a számítógépekhez, tudok brassóit főzni, és voltaképp nem vagyok annyira zűrös ember, mint az a blogomon látszik:)

Soha, soha, soha többé ilyen szörnyű napot, mint a mai, nem akarok.

Lécci Istenkém, most már elég volt.

Az egyetlen jó ebben a mai napban az volt, hogy olyan emberektől is kaptam karácsonyi és névnapi üdvözletet, akiktől nem is számítottam rá. És ez azért jó.

De minden jót elnyel ez a szörnyű érzés bennem.

Az, aminek túl sok neve van ahhoz, hogy egyel ki tudnánk fejezni.

AZ.

De kétségkívül a nap fénypontja a nagyinál volt, ahol is egy kecses borítékot kaptam ajándékba, benne 3000 forinttal, és a bátyám oda se dugta a képét, sms-ben kívántam neki boldog karácsonyt.

Asszem most megyek és elalvás előtt még bőgök egyet.

Hát ennyi. Fasza, mondtam én.

Ma van karácsony. Ez milyen fasza...Na jó. Hagyjuk ezt. Mondom mi volt, mert az legalább jó.

Pénteken meló után bumbival kimentünk a Vörösmarty téri vásárba és benyakaltuk az idei utolsó puncsot és töki pompost. Pár perces randi deguékkal, majd irány a bella és a csajos karácsony. Jaj, az milyen jó volt, rég röhögtem ennyit, és majdnem mindenki ott volt, ilyen is rég esett meg velünk. Szal, szuperül mulattam. És pillától kaptam jegesmacis cuccokat. Másnap délelőtt döglés, majd irány muslincával vecsés, és a császáros karácsony. Mit mondhatnék, az is frenetikus volt. A császár olyan étket pakolt elénk, hogy még. És vecsésen tök jól megmaradt a hó, nem térdig ér, de fehéren világítanak az utcák. Kaptam zoknit, meg csokit meg dvd-t, és nagyon, de nagyon jól éreztem magam. Este nekem haza, mert másnap, tegnap, melóztam.

A meló valami szörnyű volt. Aszittem otthagyom a fogam, de komolyan. Amikor már lemész az udvarra, és visítanod kell, hogy túléld a napot...az már gáz. Visítottam, kétszer, de még így is voltak pillanatok, amikor kételkedtem benne, hogy megmaradok. Aztán este irány deguék kecója gestanyóval és bumbival. Ott karácsony. Kaptam lila láva lámpát, meg valami kék lámpát, annak nemtom a nevét. Gyönyörűen világít mindkettő. Meg egy ezüst nyakláncot, gestanyó ezüst keresztével, amit kinéztem magamnak. Ja, és hát kaptam plüss jegesmacit:) Kajáltunk, mulatoztunk, jó volt, de a végére már összeestem a fáradtságtól. Szal, 11 körül leléptem.

Hát ennyi a barátos karácsony. Ma jön a családos. Nagyon örülök neki, legszívesebben itthon maradnék, tuti, hogy balhé lesz, a gyomorom már egy pingpong labdához hasonlít. Este meló 22-ig, aztán nemtom mi lesz. Vagy haza, vagy nagyihoz. Vagy lószar. Ezek a lehetőségeim.

Mindent egybevetve úgy érzem, ez életem legszarabb karácsonya. És nem a barátaim miatt...

Felesleges. Mostanában ez a szó zakatol a fejemben.

Mijez a farkasordító hideg??? Hát lefagyott minden kabát alól kilógó testrészem. Nem is bírtam sokáig mászkálni a városban, pedig úgy terveztem.

Vidámnak tegnap ellopták a pénztárcáját. Az egyik kölök volt a vakoktól, totál kiakasztó. Benne volt az összes pénze, bankkártya, az az 1000-res, amit jani csinált neki és imádta az a tárcát. Bementünk reggel, hogy elbeszélgessünk a sráccal, én konkrétan azért, hogy agyonverjem, de kúrva nagy mákja volt, mert óra közben mentünk és a tanár egy percre nem ment ki, hogy egyedül maradjunk vele. Jó, nem vertem volna meg, de olyan ideges voltam, hogy tuti, hogy egy kicsit ráijesztek, és higgyétek el, összeszarta volna magát. Vidám aszonta, majd még intézkedik valamit. Jó, a cucc nem lesz meg, de azért tudja már a kölyök, hogy hol a helye... Az a szerencse, hogy én megkaptam ma a fele decemberi fizum, így tudtam a csajnak zsét adni.

Aztán vakondgyárba mentünk, zárva volt, így irány valami reggeli, naná, hogy gyros-t reggeliztünk. Kicsit fura volt hajnali 10-kor, aztán kinyitott a vakondgyár, de a srác már nem merte bevállalni, hogy pólót csináltat, szal, ezt a kört buktuk. Illetve a vidám, mert neki kellett volna, konkrétan péntekre:) Aztán irány az Orczy tér, ott nekem kellett valami karácsonyi ajcsi, aztán én haza, hiszen megfagytam, vidám meg meló. Holnap megyek még ajcsit venni, meg megcsináltatom a vidámét is. Aztán kakukk. Itt a karácsony:)

Ma este haverozom, karácsonyi sörözés, az első, jaaa, és megkaptam az első ajándékomat az egyik kolleganőmtől. Egy tündéri kis maci:) Neve még nincs, de majd lesz:)

Péntek meló. Este csajok. Szombat vecsés. Vasárnap meló, aztán este nagyi. Hétfőn meló, aztán nagyi, a többit még nemtom.

Tesóm felhívott, hogy nincs kedve ajándékot kajtatni, szal nyögjem ki, hogy mennyi kell és odaadja. Marha kedvesen utasítottam vissza ezt az igazán érzelmes és szeretetteljes felajánlást. A tesóm egy seggfej... 

A hír az, hogy nincs hír.

Ez vajon most akkor hír?

Fapofásdit jáccom. Nézz rám, és ne aggódj, nincsenek érzéseim. Ha rád nevetek, csak a mosolyom lásd, bőven elég az neked, hidd el. Nekem meg szar, de ha ez kell ahhoz, hogy ne bántsak senkit, akkor ezt kapja a nép. Minek visítson más is kínjában, mikor bőven elegendő, ha én teszem ezt.

Persze a kín fogalma igencsak relatív. Akárcsak az, hogy ki mitől szenved. Én ettől, más attól. És az igények egy cseppet sem közelednek egymáshoz. Távol, távol. E földi boldogságtól.

Aztán majd lesz, ami lesz.

A lényeg, hogy mindig van valami.

Sztoikus. Jaj, de sztoikus. Na persze. Hát ez vagyok én, aki még nem ismerne. Vagy nem. Ha esetleg valaki mégis ismerne...

Ahogy császárom mondaná, nevör májd. Majd nem nézek oda, és nem is hallok semmit. Amiről nem tudok, az nem is fáj, nem?

Maga a tökéletesség. Illetve...majdnem...

Nah, hát ezek a hírek. Elég jó, ahhoz képest, hogy nincs is hír...

AggggyAggggyAggggyhaláááál.

Egész nap a debilekkel szoptam, komolyan mondom, mintha egy értelmi fogyatékos központban dolgoznék, némelyik ember nemigaz, hogy mit művel. Képtelenek összerakni egy értelmes Magyar mondatot. Nyekeg, mekeg, sztem van, aki nem is Magyarul beszél, esküszöm. Valami sajátos nyelvük van ezeknek.

Arg...Totál kikészítenek. Remélem holnap már nem kell ilyen hívásokat vennem, mert felkötöm magam az ID kártyám zsinórjával:)

Mivel az éjszakám nem sikerült valami frenetikusan, így öléggé fáradt vagyok. De hát tök korán van. Elvegetálok még egy kicsit.

Viszont gyönyörűen esett a hó, jaj, be szép is ez. Akarok egy havas tájon sétálni ebben az üdítő hidegben.

Ami a jó, hogy 21-én karácsonyi sörözés a csajokkal, aztán másnap irány vecsés, és Néró udvartartásával is forralt borozunk. Értük még azt is megiszom:)

Mindent egybevéve nem volt szar napom, csak olyan...szal...mostanában nincsenek jó napjaim se, ez a helyzet. De majd kilábalok belőle. Mondjuk jobb lenne, ha holnap úgy ébrednék, hogy semmi az ég világon nem bánt, vagy legalább képes lennék sokkal, de sokkal jobban elleplezni az érzéseimet, de sajna ezt még tanulnom kell. Hát igyekszem, majd menni fog.

Mert hős vagyok, ofkórsz:) 

Azt gyűlölöm legjobban magamban, hogy bármikor képes vagyok a rossz emlékeimet felidézni. Nem kell hozzá sok, valójában semmi. Egy kép, egy hang. Hang és kép. És annyi. Aztán meg szar, mert emlékezem azokra a sok rossz dologra.

Azt is gyűlölöm magamban, hogy képtelen vagyok olyan következetesnek lenni, mint amilyennek kéne. Más képes rá, én miért nem? Nekem miért nincs elég erőm hozzá? Amihez kéne, ahhoz sosincs.

Azt sem szeretem magamban, hogy annyira el tudok merülni valamiben, hogy más szinte nem is létezik számomra azon kívül. Ha megérint, nem látok, nem hallok. Csak azt figyelem. Arra gondolok. Betölti mindenemet. És a dolgok, amiket elhanyagoltam, elkezdenek sikítozni bennem.

Azzal sem vagyok kibékülve, hogy totálisan kaotikusak az érzelmeim. Egyszer ilyen, egyszer olyan. Nem tudok rendet tenni közöttük. Nincs egy tiszta érzésem, ami állandó lenne, ha bizonyos dolgokról van szó.

Utálom, hogy utálom a karácsonyt.

Utálom, hogy ember vagyok. És olyan érzéseim vannak, amiket az eszem képtelen elfogadni, de a szívem meg képtelen nem érezni. Féltékenység, düh, eszeveszettség, méreg. Ezekkel nem tudok mit kezdeni. De minél inkább elfojtom, annál erősebben érzem. És veszettül szégyenlem magam ilyenkor. Mert nincs igazam, hogy ezt érzem. Csak épp ezt nem tudom kontrollálni. És ilyenkor érzem igazán, hogy sosem leszek olyan ember, amilyen szeretnék lenni.

Gyűlölöm, hogy olyan ember szeretnék lenni, amilyen sosem leszek. És ezzel kinyírom magam.

Gyűlölöm, hogy másnak látnak, mint amilyen vagyok. De azt még jobban gyűlölöm, ha nem látnak semmilyennek, pedig vagyok valamilyen.

Gyűlölöm, hogy néha komolyan belepusztulok abba, amit érzek. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha az érzéseinket is az eszünk irányítaná.

Gyűlölöm magamban, hogy hagyom, hogy mások bántsanak.

Gyűlölöm magamban, hogy nem szeretem magam, pedig nem vagyok rossz ember, csak elbaszott a lelkem.

Csak azt nem értem, ha egyszer elbaszott a lelkem, miért nem illek bele ebbe az elbaszott világba...?